Az első fogszabályozási konzultációra ajánlás útján érkezem. Sötét budai lépcsőház, szűk váró, tiszta és fényes rendelő helyiség.
A fogsorom vizsgálata alapos: elölről, oldalról, zárjuk-csukjuk, ízület tapintása - percekig. Alapos felmérés, jó benyomást tesz. Aztán a doktor elmondja, hogy ő mit lát: Rutin eset, ki a 4 bölcsességfogat (mert úgysem rágunk vele, nem szép, és még útban is van), plusz a szabályozás érdekében a felső 4-eseket (a szemfog mögöttieket) is kiszedné. Gondoljam meg, erre aludni kell.
Hazafele arra gondolok, hogy kamaszkoromban éppen azért álltam ellen a nappali fogszabályzónak, mert az SZTK-s néni is rögtön a foghúzás témával jött. Mondjuk ő nem vizsgált semeddig, csak rám pillantott.
Ráadásul pár éve már voltam tanácsot kérni egy dokinál, aki túl bonyolultnak találta az esetemet, mert a felső fogak hátratolása miatt beeshet a felső ajak, magyarul megvan a veszélye hogy csúnya leszek. És ő nem is vállalata az esetemet.
Ez a mostani doktor viszont meggyőző. Szerinte az esztétikai vonalat is lehet tervezni, és ettől nem kell tartani. A javasolt panoráma röntgenre már kérem is az időpontot, úgyis az az alap.
